Tíz évvel ezelőtt, 2005 húsvétján érkezett II. János Pál pápa szenvedésének utolsó napjaihoz. „Halálküzdelme és halála szinte a húsvéti szent három nap meghosszabbítása volt” – fogalmazott egy évvel később XVI. Benedek.
2005 március 25-én, nagypénteken a pápa már nem tudott részt venni a Colosseumban tartott keresztúton – az Apostoli Palotából, magánkápolnájából követte azt. A kép bejárta a világot: a halál kapujába érkező, szenvedő szentatya képernyőn keresztül kapcsolódik be a keresztútba, magához szorítva a feszületet.
A 2005. április 3-ára, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára szánt szavait pedig akár a szentatya végrendeletének is tekinthetjük, hiszen imáiban is mindig irgalomért könyörgött: „Az emberiségnek – melyet úgy tűnik, olykor megtéveszt és uralma alá hajt a rossz, az önzés és a félelem hatalma – a föltámadott Úr ajándékul kínálja a maga szeretetét, mely megbocsát, kiengesztelődik, és újra reményt ad a léleknek. Olyan szeretet ez, amely megtéríti a szíveket, és békességet ajándékoz. Mennyire szüksége van a világnak arra, hogy megértse és befogadja az isteni irgalmasságot! Urunk, aki haláloddal és föltámadásoddal kinyilatkoztatod az Atya szeretetét, hiszünk benned, és bizalommal mondjuk neked ma is: »Jézusom, bízom benned, irgalmazz nekünk és az egész világnak!«”
Forrás: Borsodi Henrietta/Magyar Kurír
