Hazajöttem plébánosnak

Bő egy év telt el azóta, hogy Butsy Lajos atya visszatért Hegyeshalomba, a szülőfalujába. Ezúttal plébánosként, szolgálni érkezett közénk. Október 23-án, az ünnepség után megkérdeztük tőle, hogy lenne-e kedve visszatekinteni az elmúlt hónapokra és a gondolatait megosztani velünk.

Örömmel vállalkozott a beszélgetésre, és három nap múlva meg is látogattak minket Erzsikével. Röpke másfél óránk volt, mert az atyának a plébánián ügyeletet kellett tartania, de mégis sikerült 90 percben összefoglalni az elmúlt 15 hónap történéseit, és a jövőre vonatkozó elképzeléseket.

butsy-lajos-hegyeshalmi-plebanos
Butsy Lajos Hegyeshalom plébánosa

A beszélgetés kiinduló pontja az a tervezet volt, melyet az atya hegyeshalmi szolgálatának kezdetén fogalmazott meg. A három kiemelt téma közös pontja az emberi kapcsolattartás: rendszeres ügyelet, hitoktatás, beteglátogatás.

Elsőként azt kérdeztük, hogy az ügyeletek során gyakran felkeresik-e, fordulnak-e hozzá olyan problémákkal, melyekben az ő segítségére számítanak. Lajos atya e szavakkal válaszolt:

Igen, bevált a keddi ügyelet, bár előfordulhat, hogy ezt át kell tenni hétfőre. Sok a temetés, de a temetkezési vállalat hétfőn ritkán temet, akkor ápolják a sírokat. Az ügyelet alatt van forgalom, egyházi adót hoznak, keresztelő ügyben jönnek, egyházi igazolásokat kérnek, gyakran jegyesek is jönnek. Velük külön megbeszélt időpontban találkozok. Néha már kevésnek bizonyul az ügyeletre szánt másfél óra. Időnként úgy meglepnek, hogy nagyon kell igyekeznem, hogy mindenki jól érezze magát. Sok a keresztelő is. Abban bízom, hogy ennek lesz egy olyan utóhatása, hogy akik már így az egyházhoz kapcsolódnak, azokat többet fogom látni a jövőben is. Ha igény lesz több ügyeletre, akkor többet tartok, de ha van egyéni igény, akkor most is meg tudunk beszélni egy időpontot a találkozásra.

A második kérdés a hitoktatásra vonatkozott. Azt szerettük volna tudni, hogy az ifjúság nagyjából hány százaléka választotta a hittant az iskolában.
Az atya válasza így hangzott:

Az arányt nehéz meghatározni, mert háromféle felekezet van: a reformátusok, az evangélikusok és mi. Annyit tudok, hogy a hittanra járás aránya nem romlott. Sőt, van egy pozitívum, mert Erzsike tavaly elkezdte az óvodás hittanoktatást, aminek következtében az idei elsősök körében növekedett a hittanosok létszáma. Ugyanis most már az óvodából van egy képük, hogy mi is az a hittan. Akik tavaly nagycsoportosok voltak az óvodában, azokat most elsőben beiratták hittanra. Húsz fölött volt az óvodai létszám, és most már a középső csoportosok is kérik a hittanoktatást. Úgy látom a személyes kapcsolat sokat használ. Sajnos most a vírus helyzet miatt az óvodai hittan szünetel.

Az iskolai hittant nem én tartom, bár néha a felsősöknél helyettesítek, mert tanfolyamra jár a hitoktatójuk. Pozitív a tapasztalatom, a gyerekek hittan tudása és magatartása is jó. Lehet velük dolgozni, beszélgetni, interaktívak. Ami viszont globális probléma (szerzői megjegyzés: globális alatt Hegyeshalom, Levél és Bezenye területe értendő), az a rendszeres misére járás hiánya. Az elsőáldozási és a bérmálási szülői értekezleten is kérdeztem, hogy mit tegyek, hogy ez változzon. Bérmáláson volt olyan élményem, hogy a gyakorlati vallásosságnak nincs nyoma. Kérték, hogy „atya szóljon majd, mikor kell fölállni”. Itt tartunk. Bérmálkozik a gyerek, de nem járnak templomba.

Ha szigorú vagyok, két gyereket lehetett volna a tízből bérmálni, mert annyira nincs rendszeres miselátogatás. Gyakran haragszanak azokra a papokra, akik szigorúan követelnek. Én azért nem vagyok nagyon szigorú, mert ha valakit ostorral hajtanak oda, addig megy, amíg az ostor csattan, s mihelyt nem csattan, már nem megy. Inkább keresem a megoldást, hogy hogyan lehet meggyőzni őket, hogy ez jó; nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk rá: mit jelent, hogy hozzá tartozom; hogy szeret minket és mi is szeretjük Őt.

Hegyeshalomban, a misére járásban van némi javulás, de hogy ez meddig tart, azt nem tudom, általában év elején szokott lenni egy kis fellendülés. Főleg a kicsiknél látom a javulást. Csak az a félő, ha a szülő látja, hogy a másik, meg a harmadik gyerek sincs ott, akkor ő is lazábban fogja venni. Jön a hideg, esetleg a vírustól való félelem, és ha egyszer elmaradnak, akkor nagyon nehéz lesz visszahozni őket.

Harmadik témakörként a beteglátogatásról ejtett az atya pár szót.

Első péntekenként látogatom a betegeket. Pillanatnyilag három betegem van, akikhez kijárok minden hó első péntekén kora délután, az ügyelet előtt.

Negyedik témánk a jövőbeni terveket érintette, melyek részben a hitéletre, részben a plébánia fizikai állagára vonatkoznak. A hitélettel kapcsolatban Lajos atya a következőket mondta.

Elkezdődött a felkészítés a jövő évi bérmálkozásra. Ez az én tisztem. Ez most sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mert a gyerekek már kimaradtak az iskolából. Globális élményem, hogy nagyon kicsi a tudásuk, ezt a kérdéseimre adott válaszukból látom. Hamarosan beindul az elsőáldozási oktatás is. Ez olyan, hogy járnak hittanra, de mellette van egy szentségre fölkészítő oktatás is, ami arra jó, hogy én is találkozzak velük.

A találkozások során derül ki, hogy kik azok, akik rendszeresen rászorulnak a közösség segítségére. Ezért Lajos atya szeretné elindítani Hegyeshalomban a karitászcsoportot. Mikor? – hangzott el a kérdés.

Még az idén. November 19-én lesz a Karitasz gyűjtés, annak kapcsán fogjuk meghirdetni. Már egyszer megtettük, de közbejött a vírus. Máshol már működik. A karitászcsoportok együttműködnek az önkormányzattal, az iskolával.

Az a cél, hogy elsősorban a helyieket segítsük ruhával, tanszerekkel, tartós élelmiszerrel, vagy bármivel, amire szükség van. Nagyobb méretben is működhetnénk, az úgynevezett élelmiszerbankon keresztül. Onnan szigorúan dokumentálva, 24 órán belül el kell hozni az élelmiszert, és szétosztani a rászorulók között. Azonban erre még nem vagyunk felkészülve, ehhez kicsik vagyunk.

Egy másfajta segítségnyújtás a nyári táboroztatás, illetve kirándulások szervezése.

A találkozásokhoz, beszélgetésekhez szükség van egy barátságos színhelyre. A templom pályázatot nyújtott be, melynek sorsát Lajos atya így vázolta.

Volt egy pályázat a plébánia alagsorának a felújtására, a közösségi tér kialakítása címén. Csalódtam, hogy nem nyertünk. Bár megértettem, hogy nem fogadták el, mert a tervben szerepelt a szigetelés is. Ha kívülről nézzük a plébániát, az jól néz ki. Ha a bíráló bizottság ezt látja, akkor megkérdezi: „Ezt akarják szigetelni?” – és a sok pályázat közül nyilván ezt sorolták hátra.

Szerettük volna a felső szintet is megcsináltatni, de az a „szállás” kategóriába tartozik, az nem fért bele a pályázati kiírásba. Ott van négy szoba külön vizesblokkal, de ezek befejezetlenek. Itt lehetett volna vendégszobákat, vagy zarándokoknak szálláshelyeket kialakítani.

Viszont most folyamatban van egy újabb pályázatunk a templom külső felújítására, ahol a látványon van a hangsúly. Itt elsősorban a zöldövezeten szeretnénk változtatni. Ugyanakkor vizesedik a templom fala, ezért megpróbálnánk körben a külső szigetelést is megoldani. A lépcsőt is szeretnénk akadálymentessé tenni. Van tolókocsis hívőnk és a babakocsit is így lehet könnyen feltolni.

A pályázatírásban az önkormányzat segít, november 2-ig kell beadni. A kivitelezést helyi kertészek, közmunkások és önkéntesek végeznék. Ez egy előfinanszírozott pályázat, nagyon örülnék, ha megnyernénk. Összképileg nagyon jó hatása lenne.

Búcsúzóul szóba került a tanácsadói testület. Mivel Bezenyén csak tegnap, október 25-én sikerült megalakítani a testületet, az atya most tudja elküldeni a működési területéről szóló névsorokat Győrbe, a püspökségre. Amikor onnan megérkezik a jóváhagyás, akkor meg kell hirdetni az ünnepélyes eskütétel időpontját, két héttel az aktuális dátum előtt. A testületi tagok mise keretében teszik le az esküt.

Hegyeshalom plébánia épülete

Elrepült a másfél óra, a „munka-beszélgetést” cseresznyés sütivel fejeztük be. Lajos atyát már várják a plébánián; talán egy új jegyespár vár útbaigazítást és áldást a közös élet megkezdéséhez, talán egy segítségre szoruló embertársunk keres vigaszt és támogatást, talán egy gyászoló családtag szeretne misét mondatni a szeretett elhunytért. Az atya siet, hogy ott legyen, tanítson, segítsen, megnyugtasson, utat mutasson.

A beszélgetést rögzítette: Mihály Kati és Székelyhidi László.